A 20. század elején a szépségideált a magas, nagy mellű, széles csípőjű, de vékony derekú szépségek testesítették meg. Az alkat megrajzolója Charles Dana Gibson grafikus-illusztrátor volt, akiről Gibson lánynak nevezték el ezt az ideált.
A Gibson lányokat a flapperek váltották. Az 1920-as évek szépségideálja bubifrizurát viselt, rövid szoknyát hordott és botrányosan viselkedett. A flapper lányok nem hordtak fűzőt a férfiak legnagyobb örömére.
A következő 10 évben újabb változás állt be a szépségideálok szempontjából, a széles csípő, keskeny derék, mindez szűk ruhával hangsúlyozva. Az 40-es éveket Rita Hayworth nevével fémjelezhetjük, aki az átlagos vékony, formás női alkatot testesítette meg. Ezzel szemben az 50-es éveket már a szépséges Marilyn Monroe neve teszi ismertté, aki széles csípővel, formás fenékkel és végtelenül hosszú lábakkal volt megáldva. Ezt a típust homokóra alkatnak nevezték.
A 60-as években búcsút mondtak a homokóra alkatnak és a Twiggy-féle fiús kinézet, rövid lábak és vékony testalkat hódított a divatvilágban.
A 70-es években egyre többen támadták az anorexiával és bulimiával küszködő modelleket, ezért a sportos testalkatú, finoman izmos, hosszú hajú szupermodellek hódítottak.
A 80-as évek legismertebb modellje, aki még saját aerobikvideóival is hódítani tudott, nem volt más, mint Jane Fonda. Ő a vékony, de sportos testalkatot ötvözte. A korszak neves képviselői voltak még Claudia Schiffer és Naomi Campbell is.
A 90-es években újra visszatértek az anorexiás külsejű szupermodellek, sápadt bőrrel és zörgő csontokkal. A 21. század elején a magas, vékony testalkatú, nagy mellű, hosszú, dús hajú szépségek lettek kedveltek.
Kép forrása: pixabay.com
Vélemény, hozzászólás?