Amíg ma úgy tűnik, hogy régen még elég volt, ha megfelelően táplálták a gyermekeiket az anyák, és máris elég jónak bizonyultak, ma az elvárások tengere zúdul rájuk.
Mi több, már nem csak a rokonok, a gyerekorvos, a védőnő, illetve a bölcsőde, óvoda, iskola dolgozói akasztanak elvárásokat az anyák nyakába, hanem az Internet közössége is véleményez. Kiborító tud lenni, hogy gyakran egymásnak ellent is mondanak ezek az emberek.
Mit tudsz tehát tenni akkor, ha nem szeretnél belefulladni az elvárásoknak való megfelelés tengerébe, de azt sem szeretnéd, hogy állandóan bántsanak?
Anyaként tudatosítanod kell magadban, hogy kinek akarsz leginkább megfelelni, kiért vagy igazán felelős, kinek fog igazán számítani a véleménye? Mi a fontosabb számodra: hogy egy testileg és lelkileg egészséges, értelmes, önállóan gondolkodni képes, jó önbecsüléssel rendelkező, kiegyensúlyozott, boldog gyermeket nevelj, vagy, hogy kevesebb rosszindulatú fejcsóválással találkozz az ismerőseid, vagy idegenek között?
A válasz talán egyértelműnek tűnik, a hétköznapi rohanásban mégis hajlamosak lehetünk megfeledkezni róla. Ha máson nem is, azon érdemes elgondolkodni, hogy fog-e fájni a számonkérés tíz-tizenöt év múlva, hogy miért nem úgy csináltál valamit, ahogyan neki és neked is jobb lett volna? Hogy nem ő volt az első, hanem mások? Hogy nem kapott kellő szeretetet, törődést, odafigyelést?
Sok témán lehet vitatkozni a gyereknevelés körül. Lehet azonban a gyermeked otthon született vagy császáros, szoptatott vagy tápszeres – egy biztos: a lényeg, hogy neki és magatoknak megfelelj! Szükséges és érdemes együttműködni, de mindig ez a gondolat vezéreljen!
Próbálj szelektálni az elvárások között, és átgondolni, mi az, ami valóban segíti a gyermeked fejlődését, illetve, mi az, ami inkább gátolja.
Ma már több pszichológus egyetért dr. Vekerdy Tamással: nem lehet úgy háztartást vezetni, ahogyan korábban tették háztartásbeli, nagycsaládban élő elődeink.
A kínos rend helyett inkább foglalkozz sokat a gyermekeddel, öleld meg, játsszatok együtt! Törődj magaddal is, pihenj, szórakozz vagy olvass – a lényeg, hogy legyen énidőd! Az értetlenkedő rokonokat pedig nyugodtan meg lehet kérni arra, hogy segítsenek – másképp fognak hozzáállni!
Vélemény, hozzászólás?